1. |
Siratók
05:42
|
|||
Néma szavak hangja siratók ajkához ér
Kőfalba vésett nevén tiszteleg most a szél
Felragyog az emlék, szemében gyenge láng
Bebocsátattál régen Földanyánk ajtaján
Szelíd szürke reggel, áttetsző alak jár
Megköszönni jött el mindent, mi várna rá
Az utolsó kívánság már csak egy gondolat
Visszatér a földhöz, számára ez maradt
Senki nincs e tájon, senki nem jön el.
Nincs ki minden éjjel gyengéden átölel.
Senki nem felejt el, de senki nem sirat.
Mind, mi régen voltál, már csak egy pillanat.
|
||||
2. |
Segíts!
06:02
|
|||
Éjfényt várni,
Fél még látni
Két ablak közt fehér arc néz, szemében nap- és holsugár
Két kezében tükröt tartva megmozdulni nem tud már
Nézd mind, mi enyém, arcomat már rég nem látom.
Halld sír ma zeném, földjeim már nem találom.
Egy szó az árnyékok közt, segíts!
Egy szó, és száz sikoltás, segíts!
Egy szó, mi földhöz üldöz, segíts!
Egy szó, te ős megváltás, segíts!
Minden reggel ébrednél-e?
Minden arcot viselnél-e?
Minden éjjel álmodnád-e, mi egyszer rég voltál?
Minden éjjel visszavágysz-e?
Minden hajnalt megcsodálsz-e?
Minden sebet éreznél-e, mit egyszer fájlaltál?
Két ablak közt fehér falra festette fel életét
Mélyen alvó nyugalmában vesztette el mindenét
Nem látta, mit ér a fagyott könnybe fulladt mámor.
Nem várja, ki fél, a sorssal halkan újra táncol.
Egy szó az árnyékok közt, segíts!
Egy szó, ki láncokhoz kötsz, segíts!
Egy szó, mi földhöz üldöz, segíts!
S egy szó a néma földhöz, segíts!
Árnyék jön ma az óvilágba, nem feledte el neved.
Reggelt kér de az éjfélt várja, hogy belédhazudja vesztedet.
Kézenfog, de az érintés csak régi idők szelén száll.
Egy szó hozza a száz sikoltást, felkarol, ha megtalál...
|
||||
3. |
Egsegesis Logicae
14:17
|
|||
I.Via
Bódít minden,
mit a fáról sző a kéz
Ösztöncsendben
még nem tudod mit érsz
Levéllángok
a földbe rejtenek el
Ne tudhasd meg,
mit rólad énekel
Üres átok járja tisztult lelkedért
Mérgével megfertőzött tengerét
Ízében eltört békém megvadult
Megkövült könnyek mentén visz az út
Elvesztett napfényed
Nem látod többé meg
Arcodban új hajnal derül
Mi véreddé hevül
Rommádőlt álmokban
Megváltást álmodtam
Ébredj, hol véred szenderül
És Érted megfeszül
Elvesztett napfényed
Rég nem vár már Téged
Láttál és mégsem hitted el
Hogy a ködben élni kell
Rommádőlt táncokban
Feltépett láncokban
Zsoltárként csendül majd a nász
Hogy tudhasd merre jársz...
II.Veritas
Hazudtold önmagad mását
Színes káosz pompamagánya
Hamvadt ajkam pillanatlázát
Szívcseppeknek hideg világa
Hús és vér az átkozott szemében
Törvénykező bűnbe bújtatott láng
Öntudat hitére hullt kezében
Tépett ziháltságom így tekint Rád
(Nézz Rám...)
"Út halott porába mélyedt sárban
Igazság születne izzó kéjjel
Életet hiába kérsz ma nálam
Ha frigyre lépek én az Éjsötéttel"
Leheletre váltva halhatatlan
Szavamban haragjától ha féltek
Porhüvelynyi veszteség haláltok
Nyájam nélkül mégsincs ok, hogy éljek
Lásd,
mit lát e tátongó kép
Fáj
hogyha már te is eltévedtél
Ki tükrök közt él
és hint megváltó szót
Ki mélyekben fél
úgy hitt, mint ki nem látott jót
S a lélegző föld
bölcsőt ringatva vár
hat éjjel még
és egy farkas bárányként jár
Hol zengő tornyod áll
én ott harang vagyok
és énekelem a titkos vágyak mélyét
Hol tengermélybe szállsz
én ott csónak vagyok
és elsüllyednék aznap, mikor kérnéd
Hol vasra ver a fény
én ott éjfél vagyok
és holdat adnék, ha erdőmben járnál
Hol száz kéz eltemet
én ott kereszt vagyok
és melléd fekszem, hogyha velem hálnál...
III. Vita
Megfagyott gyermekem
a láng testedből ma pirkad
Kábult sort írj nekem
ahogy lábnyomoddal írtad
Túlragyogott arcunkért súlyos ár
minden lánc mit lelkünk hord
Két tenyerünk tette erős várrá
a bennünk sárrá ázott port
Halandó értelmem
szelíd meghajlása voltál
Bennem a kétség árán
mindent kárpótoltál
Itt, az elhullt színek mélyén
halott szivárvány ül a kék égen
Istenarcú álmok szülte új nap
ébred tépett szívében...
|
||||
4. |
Álmaink
03:51
|
|||
Alkonyt váró két szemedben üldözött rend híveként
Arcom látod, s nem találod, mit adtál egy életért
Alkonyt váró két szemedben torz tükröt lát két szemem
Csillagtalan éjszakában adtam neked mindenem
Üres vágyra cserélt álmom minden éjjel elfeled
Két kezébe zárt világom, ébredned már nem lehet
Halott csednded nem vigyázza semmi csak a félelem
Minden percedért cserébe néma nászod kérhetem
Hideg rózsák árnyékában lehúnyt szemed őrzöm én
Vérbe mártott tiszatságom eljő álmod éjjelén
|
||||
5. |
Novum Silentium
08:24
|
|||
Bíbor fényre vár
Csak haévány ég e táj
Őrült rendben fulldokló vágy
Arcán vérző emléket lát
Új csendjén át tér új honba,
fáradt szívvel, eltiporva
Holt könnyekre szomjazom, körös körül, mélyből mélybe
Nem lesz többé oltalom sötét napnak vérző fénye
Tépett szárnyán beteg e lét, hajszolt vágta égről égre
Kígyók útján ég a fény, fáradt ajkunk holt reménye
Megtört testem a végső percben
Hullani küld ma a csend honába
Gyarló arcom egy új világért
feláldozni mind hiába
Holt könnyeket ejtek én fel és alá, körbe-körbe
Titkaimat rejteném megvakított víztükörbe
Testetlenné rejtőzöm, voltam talán, mégsem leszek
Süvíts értem, hajlott őszön, s emlékezz, ha elmegyek
És ürességem hát álmából
ma mélybe hulló alvó hang lesz
És csend honában, egymagában
majd engem is csak elfelejtesz
|
||||
6. |
Sentio Ergo Sum
08:16
|
|||
Lában nyomán hideg napok jönnek el,
ujjaim közt ég a nyár, és fúj a szél.
Hallom azt, ha szíve dobbanva felel
lázas éjek álmán át, hogy visszatér.
Kitárt ablakomban tükröt lát e föld,
vérző szívvel sírja el, kit megtalált.
Útjain már százezerszer meggyötört
tudja, én vagyok, ki érti, mire várt.
Én, ki ítéltettem látni, s érezni,
út voltam, mi fénybe vezette a napot.
S a végső rggelen már ezer szempár közt
jöttem rá, igazán ki is vagyok.
|
Streaming and Download help
If you like Sentio Ergo Sum, you may also like:
Bandcamp Daily your guide to the world of Bandcamp